Los Buzos Resort, Panama. Nemzetközi kajakos berkekben ez a hely a tengeri peca mekkája, ahová mindenki vágyik, aki egyszer az életben tengeren szeretné kipróbálni a kajakos pecát. Erre Los Buzos talán a legideálisabb hely.
A történetünk 2019 nyaráig nyúlik vissza, amikor is lefoglaltunk egy hetet 2020. decemberére. Koronavírus még sehol, így izgatottan álltam neki a szervezésnek. Sikerült is egy 12 fős csapatot összerakni. Aztán 2020 márciusban megjelent a koronavírus. Az előlegeket már befizettük, így optimistán vártunk, hogy majd decemberre már nyoma sem lesz ennek az őrületnek, amire a nyári számok alapján igen jó esély is volt, így lefoglaltuk a repülőjegyet a Lufthansa járatára, Budapestről Franfurti átszállással. Aztán jött a második hullám Európában, de azt az információt kaptuk, hogy Panamában októbertől megszüntetik az utazási korlátozásokat, így továbbra is bizakodtunk.
Októberben kaptuk az információt, hogy a Lufthansa törölte a járatunkat, de mielőtt bepánikolhattunk volna, írták, hogy a KLM-nek van ugyanaz a járata, egyező indulási és érkezési időpontokkal, csak Amszterdami átszállással, amire gyorsan át is foglaltuk a repülőjegyeinket. Na innentől remegve, izgulva vártuk az indulást, figyeltük az aktuális korlátozásokat mind itthon, mind Panamában, mind az amszterdami reptéri tranzitszabályok vonatkozásában.
Elérkezett az indulás pillanata, így december 11-én reggel 5 órakor a hat magyar utazó a Ferihegyi reptéren találkozott. Sajnos 4 magyar résztvevő a koronavírus miatt kialakult helyzetben, illetve az utazási bizonytalansági faktornak köszönhetően (azaz vajon haza tudunk-e utazni egyáltalán kockázati faktort is szem előtt tartva) nem tudott velünk utazni. Tehát reggel 6:35-kor felszállt a gépünk és kicsivel több, mint 2 óra múlva 8:45-kor leszálltunk Amszterdamban. (Koronavírus ide vagy oda, a gépünkön egy tűt nem lehetett leejteni, úgy tele volt, mint ahogyan az amszterdami reptéren is, mint a heringek, úgy álltunk sorba a tranzit útlevél ellenőrzésnél. Védőtávolság sehol, egyedül a maszk, amit mindenki viselt, volt a koronavírusi intézkedés). A Panamai repülőnk 11:10- kor indult, így belefért egy sör és némi elemózsia a váróban.
A menetrendnek megfelelően 11:10-kor felszállt a gépünk, és egy laza bő 11 órás repülést követően érkeztünk meg Panama city be, helyi idő szerint 16:45-kor. Ez egy hosszú repülés volt, nagyon hosszú, irgalmatlan hosszú, szinte egy örökkévalóság. Főleg úgy, hogy az előttem lévő ülés háttámlájába épített monitoron valós időben tudtuk követni a repülés adatait, és mikor már két órája repültünk, és a gép még csak épphogy elhagyta Anglia légterét akkor tudatosult bennem, hogy ez nagyon hosszú repülés lesz. De mivel egyszer minden út a végéhez ér, így mi is leszálltunk Panamában.
Az megint izgalmas volt, hogy a reptéren az ellenőrző személyzet nem igazán beszélt angolul, mi meg nem beszéltünk spanyolul :) A reptéren be kellett mutatni egy 48 óránál nem régebbi negatív PCR, vagy Antigén tesztet, amit mindenkinek sikerült az indulás előtti napon elintézni, így az első ellenőrzési ponton átjutottunk. A másodikon kezdődtek az izgalmak, mivel ott tettek fel kérdéseket, csak éppen spanyolul. Abból a szempontból nem volt gond, hogy aki angolul sem tudott, az is kézzel lábbal magyarázta, hogy horgászni jöttünk, 1 hétig maradunk, és Los Buzosba utazunk. Na erről a helyről azt sem tudták mi az, ezért mondtuk a falu nevét, Cambutal. Mivel még mindig tágra nyílt szemekkel várták az információt, elárultuk a megyát is, Los Santos. Na azt már tudták, hogy merre van, így megnyugodtak. Egyébként is le kellett adni egy kitöltött nyilatkozatot, hogy miért jöttünk, és hová megyünk. Ezután jött még egy bőröndátvilágítás, ahol mindenki ismét simán átjutott. Szabadok voltunk, megérkeztünk!