Jackson BoddenBash Event

2016. szeptember 3-4-ei hétvégén került megrendezésre az I. Jackson BoddenBash kajakos horgásztalálkozó, és "verseny" Németország észak-keleti csücskében Rügen szigetén.

A Bodden sokak számára ismert fogalom, van aki már járt ott, van aki meg szeretne ellátogatni oda. Én voltam olyan szerencsés, hogy pár napot eltölthettem ott. A Bodden a nagy csukák hazája. Speciális adottságainak köszönhetően az itteni csukák 4-5 éves korukra elérik a 100cm-es testhosszt, szóval igen nagy eséllyel jöhet a "Meterhecht", ahogy a helyiek mondják. Az átlagos csukaméret 80cm.

Szóval rajtam kívül három őrült kajakos pecás indult útnak kis hazánkból, hogy képviselje a magyar kajakos pecásokat ezen a rendkívüli nemzetközi eseményen. Európa legjobb csukaspecialistái érkeztek meg Svédországból, Dániából, Norvégiából, Lengyelországból, Ausztriából, és persze a Csehek sem hiányozhattak.

18 óra vezetés és több, mint 1200 km után fáradtan, de izgalommal teli érkeztünk meg csütörtök délidőben Schaprode település kempingjébe, a rendezvény központjába. Elfoglaltuk a lakókocsinkat, és nekiláttunk összerakni a felszereléseinket, és felkészííteni a kajakjainkat. Annyira fel voltunk pörögve, (mondjuk nekem segített az a két vödör kávé, meg a fél karton RedBull, ami legurult az éjszaka vezetés közben) hogy a pihenés helyett vízre akartunk szállni.

Nem tudtunk szó nélkül elmenni Peti új, kissé túlméretezett merítője mellett, így gyorsan leteszteltük, hogy mekkora csuka férne bele!

A csalikat is kipróbáltuk:)

A látvány gyönyörű! Homokos part, végtelen víz, na itt komoly feldat lesz rátalálni a csukákra.

Kaptunk egy térképet, amelyen be volt jelölve négy pont, ahol vízre lehet szállni.

Próbáltunk érdeklődni, hogy melyik lenne a legjobb indulási hely, de a versenytársak nem voltak bőkezűek az információval. "Mindenhol van csuka" mondták. Szóval úgy döntöttünk, hogy helyben, az 1. pontnál próbálkozunk! Kajakok a parton, indulhatunk.

Vajon meddig kellene menni?

A verseny több szempontból is nehéznek bizonyult. Az első kihívást az okozta, hogy nem lehetett horgonyt használni. Az egyetlen dolog, ami engedélyezett volt, az a drifthorgony, más néven a viharhorgony. Ez egy kúp alakú "zsák", amit vonszoltunk magunk után a vízben, hogy lassítsa a sodródásunkat a szélben. Csütörtök délután már tapasztalhattuk a hasznosságát, de ami szombaton várt ránk, arra nem gondoltunk. De ne szaladjunk ennyire előre! Volt még eg nehezítés, hogy nem horgászhattunk a hajójáratokban, tehát ki kellett hagynunk azokat a markáns töréseket, amiket múgy igen szeretnek a nagy csukák. Ez múgy nem okozott túl nagy gondot, mert előttünk egy kis szkszon volt csak elérhető egy hajóút, mi igencsak forgalmasnak bizonyult. A helyi gájdok által horgásztatott részek látótávolságon kívül, 10 kilóméteres távolságra voltak, így nem sokat gondolkoztunk azon, hogy felkeressük ezeket a helyeket. A rövid csütörtök délutáni peca eseménytelenül telt. Próbálgattuk a csalikat, teszteltük a mélebb, és a sekélyebb vizeket is, kerestük a megoldást a vízben úszó temérdek "fű" elkerülésére, mert a "füves csalit" nem szereti a csuka! Na ezt speciel sikerült gyorsan megoldani. A drótelőke feletti kapocsba akasztott kis hármas horog szépen megóvta a csali horgait a zöldségektől. Erőnkből kifogyva úgy döntöttünk, hogy másnap a kempingtől balra található sziget előtt folytatjuk a csukák keresését. (Kaptunk némi infót, hogy ez jó hely szokott lenni, úgyhogy egy próbát megért) Szóval ettünk, ittunk, és elaludtunk. Én gyakorlatilag beájultam a közel 40 órás ébrenlétet követően.

Péntek reggel újult erővel (azt nem állítom, hogy teljesen kipihenten) vágtunk neki az új terület feltérképezéséhez. Kajakoka a parton, és indulás!

Nem kíméltük az evezőket.

A napos idő még tartotta magát, viszont a szél már meg-meg élénkült. A drifthorgony nélkül gyakorlatilag lehetetlen volt horgászni. A kiszemelt területet módszeresen kutattam át. Az északias szél pont merőleges volt a partra, így a módszer abból állt, hogy kb 6-800métert eveztem, aztán hagytam magam visszasodródni, majd evezés vissza 6-800 méter, párhuzamosan az előző sodródással, de mindig egy kicsit mellette. Ehhez nagy segítség volt a halradar, amin láttam a korábbi nyomvonalamat, így könnyebben tudtam tájolni a következőt. A sokadok drift és a sokadik dobást követően eg ütést éreztem, de nem akadt meg. Egy gyors jelölés a GPS-en (minden akciót jelöltem, így próbáltam szűkteni a holnapi versenyre az ígéretes helyeket)  aztán dobás, driftelés, utés és BAAMMMM! Megakasztottam az első boddeni csukámat. Mondanom sem kell, az adrenalin berobbant a szervezetbe, pulzus 160-on. Jól küzdött, de sok esélye nem volt, a nagy csalikhoz összeállított erős szereléken. Már a kajak mellett volt, gyönyörű sötétzöld széles hát jött föl a víz tetetjére, amikor is erejét megmutatva egy hatalmas loccsanással letört a mélybe.

A sírógörcs határán csak kisípolandó szavak hagyták el a számat.

Megtörve, de folytattam. Dobás, evezés, driftelés........   A szél is kezdett csendesedni, a kedvem is kezdett elfogyni, így este felé. Na még eg utolsó evezés, aztán kidriftelek a partig. Szóvel behúztam magam újra eg jó kilómétert, és dobáltam a csalikat megállás nélkül. Úgy döntöttem, hogy az utolsó csorgásra visszateszem azt a gumit, amivel megkasztottam a csukát. Swartzonker McRubber Shad 21cm-es méretben Motoroil színben. Dobást dobás követett, sodródtam a part felé, aztán egy nem várt pillanatban BAAAMMMM! Akkora utést éreztem a botban, hogy egy pillanatra megállt az idő. Szinte megijedtem, de a tizedmásodpercet késett bevágás ült. ( Ha ez is elmegy, ledarálom a kajakomat! - futott át a gondolat az agyamon, amit abban a pillanatban még talán komolyan is gondoltam) 

Nem adta könnyen magát!